A fiú elnémult, barna tincseit kisöpörte égszínkék szemeiből, ahogy az előtte ülő megszeppent arcát vizsgálta. Halk csönd állt be a kis szobában. Csend, mely most mégis bántotta a fület, és amit végül a lány vékony, halk hangja tört meg:
- Szeretlek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.